"A könyv a National Geographic Magazin számára az elmúlt évtizedekben készült fényképekből mutat be válogatást, megismertet a mögöttük rejlő tényekkel, valamint azoknak a férfiaknak és nőknek a véleményével, tapasztalataival, akik a képeket készítették. A felvételek a természet jelenségeit, az állatok életének ritka pillanatait és a különböző népek életének meghatározó eseményeit örökítik meg. Sok korai fénykép a későbbiekkel összehasonlítva megmutatja, a National Geographic milyen egyedülálló teljesítményt nyújtott a fotózás területén, s hogy az évtizedek során hű maradt hagyományaihoz, miközben igyekezett követni képein a változó valóságot is." -a könyv előszavából
"A középkori művészekhez hasonlóan apám is azon a véleményen volt, hogy a családi mesterséget a fiataloknak már igen korán el kell kezdeni megtanítani. 12 éves voltam, amikor megkaptam tőle első fényképezőgépemet, néhány rémisztő használati utasítással együtt. 16 voltam, amikor megszervezte, hogy elkísérhessem a National Geographic egyik híres fotósát egy néhány napos angliai kiküldetésre. Tapadj rá - mondta az apám.- Ha 50mm-es objektívet tesz a gépére, te is azt használj! Hajnaltól alkonyig pontosan úgy fényképezz, ahogyan ő!"
"Ha megkérdeznénk a National Geographic fotósait, hogy lehet, hogy ők készítik a világ legjobb fotóit, ők válaszképpen talán csak megvonnák a vállukat, és annyit mondanának: f/8 és ott kell lenni."
Gilbert M. Grosvenor - a National GeographicSociety és az igazgatótanács elnöke
A fenti idézetek a könyv első soraiból vannak. A világ képekben című kiadvány nem csupán egy album, mely összegyűjti a legjobb képeket, hanem egy történeti áttekintés is. A társaság(National Geographic Society) élen járt a fényképészet forradalmasításában. A 19. század 20-as éveiben az idősebb tagok azt sem nézték jó szemmel ha túl sok kép jelent meg a magazinban, többen le is mondtak posztjukról, mondván képes ujságot csinálnak a kiadványból. Szerencsére ez nem állta útját a fejlődésnek. A digitális korszak előtt egy-egy fotós a kiküldetésein 6-800 tekercs filmet "használt el", ami több mint 20 ezer képet jelentett, amiből 80-100 kép jutott el a szerkesztőkig, és ők ezekből válogatták ki azt a 20-30 képet ami végül megjelent a magazinban. Feltételezem ezek a számadatok most sem változtak.
A könyvből megtudhatjuk, hogy élték mindennapjaikat a magazin fotósai. Milyen állomásai voltak a fejlődésüknek, hogy jutottak el laboratóriumi kisegítőkből főállású fotóssá, majd hóditották meg a világot a folyóirat oldalain keresztül. Megismerhetjük a kiküldetések menetét, ki hogy utazott a világ addig majdhogynem ismeretlen tájain, Ki kit vitt magával, ha egyáltalán vitt valakit. Volt aki másfél évig is távol volt, még a családjuk sem tudta merre járnak éppen. Volt aki mindig vitt magával lemezjétszót és összecsukható fürdőkédat. Volt aki gyalog, volt aki autóval, volt aki a saját repülőjével utazott.
Továbbá megismerhetünk szinte minden forradalmi újítást, ami a fotográfiát vagy a nyomtatást megváltoztatta. Az első színes fénykép, majd az első színes fénykép megjelenése nyomtatásban, az első vízalatti felvétel, majd az első vízalatti színes felvétel, és meg sorolhatnám. Már csak a képek miatt is érdemes lenne megvenni a könyvet, de szerencsére nem elégedtek meg ennyivel a szerkesztők. Először egy pécsi kiállításon találkoztam ezekkel a képekkel, és részben ennek hatására kezdtem el érdeklődni a fotózás iránt. Sajnos nagyon sokat vártam erre a könyvre, nagyon borsos volt az ára, én pedig nem voltam eleresztve anyagilag. Körülbelül 3 éve sikerült megvennem, mikor az Alexandrában leárazták. A sors fintora, hogy addigra már megengedhettem magamnak, és pont azért mentem be a boltba, hogy megvegyem, kerül amibe kerül.
David Doubilet - Lassú vakuszinkron használata a félhomályban, és ez az álcserepes teknős "úgy tűnik, minthe átrepülne a sőtétedő vizeken" - mondja Doubilet, aki a teknős úszását az ember mellúszásához hasonlította.
David Doubilet - Az elsüllyedt japán Zéróból vörösmoszatok nőnek ki. Doubilet "tökéletesnek" nevezte a roncsot. "A legtöbb második világháborús repülőgép vagy zavaros vizekb zuhant és a becsapódáskor összetört, vagy felborult" -mondja.
Chris Johns - Az Assal-tó sós talaján tevék és az árnyékuk halad át. "Ez a föld egyik legforróbb, legtermékeetlenebb vidéke" -mondja Johns.
Steve McCurry - Az afgán menekült rongyos ruhája, riadt tekintete árulkodik a háború dúlta vidék megpróbáltatásairól. Az afgán betörés alkalmával McCurry szovjet helikopterekkel találta magát szemben, amelyek "olyan alacsonyan repültek, mint egy raj lódarázs ... rakétával és géppuskával lőttek mindenre, ami csak mozgott".
Cary Wolinsky - Egy félig megnyírt merinó juhon megmutetható, mennyi gyapjú nőtt rajta egy szezon alatt. Wolinsky e kép elkészítése során látta, hogy néhány így megnyírt állat nem is bírt megállni a lábán, és a gyapjas oldalára borult.
James Nachtwey - Agyaggal bekent xhosa ifjú pihen a velden tartott vadászat után, amely része a férfivá avatási szertartásnak.
Gerd Ludwig - A kéz nélküli kar szörnyű ár a környezetszennyezésért. 1973 óta 90 végtaghiányos gyerek született Moszkva ipari zónáihoz közeli otthonokban.
Jodi Cobb - A britek által ellenőrzótt Hongkong Walled City nevű részében liszttel borított kuckójában tésztakészítő űzi mesterségét. A gyarmatot 1997-ben adták át kínának.
James L. Stanfield - II. János Pál pápa zöldcsütörtöki szertartást celebrál a lateráni Szent János Bazilikában, amely a pápa római székhelye. Stanfield kilenc hónapon át követte a pápa tevékenységét minden szertartáson, amelyen részt vehetett.
Robert W. Madden - Egy földrengés utáni mentőakció során az egyik repülőgép oldalszelet kapott és összetört. Néhány pillanattal korábban Madden is ezen az úton landolt, a képet saját repülője ablakából készítette.